Állami iskola

Sakurai Akira
A töri jó is. *Ismét elmosolyodott, majd hallotta, amint Alice éhségéről számol be.* Menj csak nyugodtan, akkor az osztályban találkozunk. *Mondta kedvesen. Miután a lány elhagyta a helyiséget kikászálódott az ágyból, s megigazította azt. Kinézett az ablakon, ismét a virágzó fákra. Aztán becsukta azt, mindent úgy hagyott ahogy volt, mielőtt bejött volna. Nem akart kellemetlenséget okozni senkinek. Közben megérkezett az ápolónő is, s rákérdezett jobban van-e.* Igen, már sokkal jobban érzem magam. *Válaszolta mosolyogva, majd miután gondviselőjét biztosította arról, hogy ha egy kicsit is rosszul érzi magát visszajön, elhagyta a gyengélkedőt. Lassan indult az osztály felé. Nem volt nagyon közel, de annyira messze sem. Arra gondolt, most késhet, hiszen a gyengélkedőben volt. De inkább nem tette. Még csengetés előtt beért a terembe. Alice már ott volt, a közös padjuknál ült a helyén.* Meg is jöttem. *Ment oda padtársához, majd leült a helyére.* Nem eszel? *Kérdezte egy kicsit meglepődve, hogy az étel még érintetlen.* Ha nem kell ideadhatod nekem. *.* Nem fogom megbánni. xD *Mondta nevetve, hogy enyhítse a feszült hangulatot.*

Shinsen Hisae
*A folyosón sétálgatott a szünet utolsó pár percét kihasználva. Lassan lépegetett és közben kék szempárával ide-oda pillantott. Közben többen is elmentek mellette, de senki sem szólt hozzá. Egyesek megbámulták, mások levegőként tekintettek rá. Ő viszont ügyet sem vetett rájuk. Nem törődött az ilyen emberekkel. Felsóhajtott.* "Egy hosszú kihagyás után ismét alkalmam van visszajönni az iskolába és nem történik semmi. Egyszerűen semmi. Olyan unalmas volt az egész." *Kezdett felhagyni a sétálással. Egyedül nem nagyon van mit csinálnia. Ezért lassan az osztálya felé vette az irányt. Látszólag a többi diák is így tett.* "Még dolgozni se tudok. A következő szerepet csak egy hét műlva kezdem el..." *Majd ismét felsóhajtott*

Sakurai Akira
*Ismét mosolygott, jelet adván, hogy igen: jobban van. Aztán felült, s mélyen beszippantotta a friss levegőt, ami bejött az ablakon.* Végre péntek. Már 4 napja ezt várom. *Nevetett. Aztán egy kicsit elgondolkodott.* Jó ötlet, de nekem most van ihletem a rajzhoz. Úgyhogy ezt az órát nem szeretném kihagyni. *Mondta végül döntését. Szeretett rajzolni és értett is hozzá, de számára ez csak hobbi volt. Nem akart karritert mindebből. Ő úgy vélte, hogy, ha munkaként tekintene rá, akkor lassan megutálná. Amúgy se szeretett olyasmit rajzolni, amit megmondtak neki. Az az igazi, amit ő szeretne.* De aztán elmehetünk. Én is kinéztem magamnak a D.Gray-man legújabb kötetét. *Kacsintott egy mosollyal az arcán. Még volt pár perc csengetésig.*

Avril


*hopp aztán egyszercsak vmi, vagy valaki megfogta a kezét és elkezdte húzni xD Egyből kipattant a szeme* -O.O hééé tanárúr mit csinál?! Naaaa! el akar húzni a fizika szertárba, maga pedofil!! *Csak üvöltözött, miközben a folyosón mentek el, mindenki megbámulta őket. A tanár meg sem szólalt.* -Engedjen már eeel tiszta kosz lesz a ruhám! áááá pedofil segítsééééég!! xD

Sakurai Akira
*Ahogy megérkezett a kívánt személy, elmosolyodott. Jó volt újra látnia őt, s mostmár teljes nyugalom uralkodott fölötte. Nem volt sem izgatott, sem vörös. Boldog volt, habár még pontosan ő sem tudta miért. Először zavarta, hogy a lány nem néz rá, de amikor felemelte a fejét ismét elmosolyodott. Csak őt nézte semmit mást. Látóhatárába nem került a gyengélkedő szobálya sem a benne levő dolgok, csak egy személy.* Ugyan, egáltalán nem így van. Nem te vagy a hibás. *Mondtan lágy hangon, s letörölt egy könnycseppet az arcáról.* Ezek nekem is mind fontos emlékek. Ha akarnám se tudnám elfelejteni őket. *Nevetett halkan, mert tudta a harcot eme emlékekkel úgyse tudná megnyerni.*

mert fontos vagy nekem...

*Először meglepődött egy kicsit, ez tekintetén is észrevehető volt. De aztán újra elmosolyodott* Te is fontos vagy nekem, Alice.

Alice

*Már épp elakart menni az ajtóból, mert úgy gondolta nem zaklatja tovább Akirát. Aztán egyszer csak egy lágy hang hallatszódott ki a szobából. Nem volt hangos, sőt nagyon is halk volt, de Alice-nek olyan volt, mintha egy lágy dallam szólítaná őt. Egy dallam amit mindig is szeret hallani, de most olyan édes szavakat dúdolt, hogy ha akart volna sem tudott volna ellenállni. Halkan benyitott és kicsit lehajtott fejjel bement a szobába. Odaült Akira mellé és pár másodperc elteltével belenézett azokba a gyönyörűséges égkék szemekbe.*-Akira, én nem akartalak felzaklatni! Ne haragudj, ha mondtam valamit amivel megbántottalak vagy valami rossz emléket idéztem fel benned! Nem akartam!*fakadt ki és egy kicsit könnyes lett a szeme. A parányi sós cseppek lecsordultak Alice arcán, amiket a lány rögtön le is törölt.*-" Micsoda gyönyörű tekintet...és ez az arc. Tényleg olyan, mint egy angyalé...tökéletes vonások, a hangja pedig olyan mint egy lágy zongoraszóló...."*gondolta és csak nézte a fiút. Képtelen volt más irányba nézni.*- Én csak azt szerettem volna, ha a közös emlékeink megmaradnak...és kicsit elragadtattam magam, mert...mert fontos vagy nekem...*mondta halkan, de mostmár nyugodt hangon. Tekintetét most levette a fiuról és kezeit nézte..*

Sakurai Akira
*A folyosón lassan ment le, nem volt rosszul, de ramatyul festett. Bárki betegséggel vádolhatta volna, amikor ilyen módon nézett ki. Amikor leért az ápolónő először nem tudott mit kezdeni vele, de aztán azt tanácsolta jobb lesz, ha pihen egy kicsit. Akira lefeküdt egy ágyra, majd lassan elaludt. Nem akart semmire sem gondolni, ezért inkább mély álomba merült. Közben a fizika óra is eltelt... Egy kis idő után kezdett felébredni és hallotta, amint valakik beszélgetnek. Az egyiket tudta, hogy az ápolónő kell legyen, de a második személyben is biztos volt. Halkan megszólalt, de az ágyból nem kelt fel, csak oldalra fordult.* Alice, te vagy vagy? *Kérdezte lágy hangon, persze tudta a választ. Abban is biztos volt, hogy nem kerülhetik el egymást, amíg ő megérti mit érez, mert az eléggé bizonytalan idő és valszeg hosszú is. xD* Ha nem zavar idejönnél? Szeretnélek látni. *Vallotta be, de most nem vörösödött el. Nyugodt volt.*

Sakurai Akira
*Ő nem figyelt a közben köréjük gyűlt tömegre. Számára is rettenetesen meglepő volt, amit tett. Talán nem is ő akarta, hanem ösztön volt. Ezt már nem tudta. Arra viszont nem gondolt, hogy talán a szíve gyorsabban tud cselekedni, mint az agya. Először nem is mert Alice-re nézni. Aztán zavarában már nem tudott mit tenni. Halkan keült a helyére, kezét a padra tette, majd fejét is ráhajtotta. Így senki sem láthatta arcát, ami még egy kicsit vörös volt, de inkább tudatlanságról és zavarról árulkodott. Aztán Alice hozzá fordult és kívánságát közölte vele.* Nem fogom elfelejteni, ígérem. *Mondta egy tőle nem megszokott hangnemben, de tudni lehetett, hogy igazat mond. Válaszolt, de a fejét nem emelte fel az asztalról. Közben a tanár is bejött. Mindenki lehangoltan ült le a helyére és vártak a legrosszabra. Kivéve két embert, akik még mindig az előbb történteken gondolkodtak.* Sakurai-san, jó van? *Kérdezte a tanár miután észrevette, hogy a diák furán viselkedik. Habár nem voltak puszi pajtás kapcsolatban, ismerte tanulóit és tudta, Akira nem viselkedne így ok nélkül. Ez pedig egy különleges alkalom volt.* Le kéne menned a gyengélkedőbe, ha nem érzed jól magad. *Szólalt meg ismét. Akira bólintott, majd felállt és kisétált az osztályból.*

Avril
-aaannyira utálom Alice-t....már mióta egymás mellett ülnek és...Grrrr >.< Ő a legngyobb ellenségem! De... mért is álmodozok én...Olyan idióta vagyok, hogy már sook sok éve nem merem elmondani az igazságot annak, akit szeretek.... *sóhajt eggyet és becsukja a szemét* -lehet egész életemben társ nélkül maradok.....

-Wáááá *hisztizik egy sort a lány wc-ben és most megy fel a tetőre, lefexik és a felhőket nézi*-...áá mind1ik felhő úgy néz ki mint Akira wáá >.< *elhessegeti a felhőket xD*

Sakurai Akira
*Rátört a nosztalgia és csak hallgatta, amint Alice mesélte a régi szép idők történetét. Ő is visszaemlékezett rájuk, s mosolyogva figyelte a lányt. Közben ő is beleszólt a beszélgetésbe.* Na igen. A visítozás először eléggé zavart, otthon szinte már hálálkodtam a csendnek. De egy idő után megszokja az ember. xD Először, bevallom, féltem, hogy nem fognak itt befogadni, de örültem amikor láttam milyen sok barátra tettem szert. *Meleg mosoly jelent meg az arcán, ami még csodálatosabb volt, mint bármely más.* De te a kezdettől fogva érdekeltél (höhö... érdekes xD) engem és barátkozni akartam. *Mesélt tovább, mosolyogva* Meghát, elvégre padtársak is voltunk. Örültem, amikor végre hallhattam a hangodat. Hehe. Emlékszem amikor azon veszekedtünk, hogy melyik karakter a jobb a Death Note-ból. Te folyton L-t hajtogattad én pedig Mello-t és Matt-et pártoltam. Most, hogy visszagondolok rá, eléggé gyerekesek voltunk. *Nevetett* Én is emlékszem a hajcsattra. Nagyon letört voltál azon a héten. Szerettelek volna felvidítani, ezért vettem egy újat. Nem tudtam pontosan, hogy milyen kéne úgyhogy az árus véleményére hivatkoztam. Azt mondta majd tetszeni fog. Örültem mikor láttam milyen boldog vagy vele. Jó volt újra látni a mosolyod, mert olyankor mindig nagyon aranyos vagy. *Először elmondhatatlanul gyönyörű mosoly jelent meg az arcán és csak úgy nézte Alice-t, de aztán észbe kapott, hogy mit is mondott. Elvörösödött, életében először, majd zavarában alfordult. Az egész osztály figyelte a történteket. xD*

*Már a sírás szélén van, de nem sír Bleee!! xD* -Grr utálom magam xD

Avril

-....oké akkor mind1 *megfordul és elviharzik....ki a teremből xD*

Sakurai Akira
Ez a tető dolog nem is olyan rossz ötlet. *Gondolkodott egy kis ideig, de aztán eszébe jutott, hogy tavaly ezt már kipróbálta és a kémia tanár elkapta, pedig még el is bújt.* Talán... mégse. De azért köszi az ötletet. *Mosolygott ismét.* Persze. A fejem tele van... öö... dolgokkal. *Mondta aranyosan, mint egy kis butus. * De végülis mióta vagyunk padtársak? *Kérdezte, végülis, ha már felhozták azt a témát miért is ne? Úgyse volt lassan már miről beszéljenek.* Még emlékszem, amikor ideköltöztünk. Akkor új voltam itt és melletted volt az egyetlen üres hely, igaz? *Mondta mosolyogva a nosztalgikus történetet. xD*

Avril

-....tök könnyű, megfogod, felmész a tetőre és ottmaradsz, ott úgysem keresnek xD

Sakurai Akira
*Kifelé nézett egy darabig, mert teljesen elbűvölte a táj. Az egyetlen dolog, amit az iskolában szeretett az az udvar volt. Főleg most, tavasszal, amikor a cseresznyefákat ellepte a gyönyörű, rózsaszín viráglepel. Közben egy csapat lány körégyűlt, s majdnem kilökték az ablakon, ezért máshova telepedett. xD Oda is követték. Aztán az egyik haverja segített neki megszabadulni a sok fölöslegtől. xD Ezek után visszatért eredeti helyére. Kis idő múlva Alice is megérkezett.* Ööö...írásban nem, de gondolatban talán. Csak még nem tudom pontosan. De biztos valahol a fejemben lakozik a megoldás. xD *Mondta elméletét, majd látta, hogy Avril is csatlakozott hozzájuk.* Szia Avril. *Mosolygott, majd őt is beiktatta tervébe.* Ezt szeretnénk, de látszólag lehetetlen a dolog. A tanár meg kibírhatatlna. -.-

*sóhajtott eggyet, felpattant a helyéről és odafutott Akiráékhoz* -El akartok szökni Fizikaóráról? *Akirára nem is nézett, mert akkor eszélni se tudott volna xD*